néha úgy érzem burokban élek..nem is..egy üvegbúrában..
valamelyik nap ültem a sétányon a padon..beszélgettem..és egyszercsak körbenéztem és ráeszméltem hogy ez a világ épp olyan mint azok az hógömbök..amerre csak nézek érezni hogy gömbölyű..érezni hogy fogy el a világ jobbra balra fel és le..mindenfelé vannak határok..és csak ülök a közepén egy padon..és hiába hiszem azt hogy legalább a gondolataim szabadok..még ez sem igaz..
határokkal és korlátokkal veszem magam körül..ahogy mindenki..mert nem merem elhinni hogy van a falon túl is világ
