töredékek

töredékek mint egy süti darabjai amit az élet nevű dobozból vettem ki

Friss topikok

  • valaki&senki: Itt az idő menni kell :( menteni! menteni! ki tudja miért? az idö sürget. később még jól jöhet. ki... (2011.01.30. 10:59) mindennek a vége..
  • fiva: Kedves Szilvia! Még nem írtam, de most kénytelen vagyok. Megnéztem a képeid és nagyon magával rag... (2009.11.22. 19:08) a kisiklott vonat esete....
  • Óperenciás: szervusz szilvia...és jó reggelt... jó, hogy akkor is tudsz írni amikor jól érzed magad...sokat j... (2009.10.10. 15:28) álom és valóság
  • Óperenciás: ...mindig furcsa érzésem volt a jó dolgokkal, érzelmekkel kapcsolatban...nem tudtam miért nem tudo... (2009.10.08. 10:24) az alkotásról..a vágyról..a másról..a fájdalomról..
  • Óperenciás: Valamit megtapasztalni egyben burokban való tartózkodást is igényel...egyébként csak rajtunk múlik... (2009.10.02. 17:07)

Linkblog

HTML

összegzés..elemzés..változás..frissítés..csak..

2009.02.27. 08:09 | aszilvia | Szólj hozzá!

vannak napok amikor újra betérek csak hogy átolvassam amiket eddig írtam..

mindig másképp hatnak rám..van hogy szinte idegenként olvasom a sorokat és rácsodálkozom..ezeket én írtam? olyan hihetetlen..

amikor csak élem a hétköznapokat nem így jönnek a gondolatok..semi extra fogalmazás..mégis nincs külömbség..

amikor nekiülök írni egy új bejegyzést mert valami épp joban foglalkoztat mint a többi gondolatom akkor sem gondolkozom agyon..csak írom..ahogy jönnek a szavak egymás után..és a végén magamis megdöbbenek hogy mik jöttek..

sokszor nem hiszem hogy úgy is menne ha valaki megadna egy témát és egy határidőt..erről és ekkorra ennyit..bár lehet csak ráhangolódás beleérzés kérdése..ha megérint a téma talán...

mint a képek..ha nem fűz hozzájuk valami belső vágy akkor nincs benne élet..akkor csak színes pacák egymás mellett..de ha megtelik élettel akkor ragyog a szeme és beszél a szája és érzem a bőre puhaságát vagy a ruháját a keze érintését..ha ránézek érzem a történetét..pedig nem is tudom hogy ki ő..mégis..mert megérzek valamit belőle a kép átal..de ha nincs kötődés ..ez mind elmarad..

 

 

lassan kezdem előszedni  vággyal teli dobozaimat a polcról.. a könyvek mögül..

vagy maguktól jönnek elő..ki tudja..

én már nem agyalok rajta..

csak hagyom hogy kérő tekintetük magával ragadjon ..és sodorjon a megvalósításuk felé..

lassan..

nem úgy mint a patak..rohanva utat törve maga előtt bármi áron ..ha kő ha szikla állja útját akkor is..

nem is úgy mint a folyó mert neki még nagyobb az ereje..képes mindent magával sodorni ami útjába kerül..többet rombol mint amennyit épít..

de nem is mint a tenger vagy az óceán..ott mindig jöhet eg vihar ami hatalmas hullámokat kavar..

és ha csak kis csónakkal vágok neki akár el is süllyedhetek.

és akkor hova lesznek az álmok?

akkor ki viszi át a másik oldalra?

de akkor hogyan?

talán mint a szél..

mint egy enyhe tavaz szellő ami csak fúj de nem bánt senkit..aki csak símogat ..akitől nem fél senki.akit mindenki örömmel vár..akinek az ölelése nem fáj..aki segít..aki támogat..de mindenhova eljut..nincs előtte elzárt út..nincs lehetetlen..elég neki a legkisebb rés is..

de mégsincs igazi célja ahova el szeretne érni..egyszerűen csak fúj..és halad..előre a végtelenbe..

és ha mégis várja valaki a túloldalon..

az út végén..

kitárt karokkal..

akkor majd örömmel símul bele ..

és talán megpihen egy időre..

A bejegyzés trackback címe:

https://aszilvia.blog.hu/api/trackback/id/tr90969014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.