időnként apró pihék hullanak az ölembe..magasról..figyelem ahogy szállnak..közelednek..majd elülnek csendesen.. magukkal hozva a válaszokat..hogy a következő szellő tovarepítse őket..
gondolatok melyek nem hagynak nyugodni..érzések melyek életre kelnek aztán kétséget ébresztenek..
remélem a pihék elviszik őket..
az eső mindig nyugat felől érkezik..
s ha a nap kisüt mindig felmelegít..
az álmok melyek egy dobozban várnak csendesen..fenn a polcon..egy félreeső zugban..a könyvek mögött..biztos helyen..hogy más se lássa ahogy én sem..bár tudom hogy ott vannak..időnként kiabálnak..hátha felfigyelek rájuk..lassan por fedi..ahogy mindent..a szél késik valahol..nincs ereje..rózsaszín az ég alja..régi bölcsesség hogy holnap fújni fog..de a barikád mögül nincs kiút..
van öt mécsesem..a polcon..időnként világítanak csendesen..megvilágítják a szavakat..miket valamikor rájuk írtam..
bizalom..hit..erő..szeretet..boldogság..
van hogy elfelejtem mennyire fontosak..van hogy mindent elfelejtek..van hogy szeretnék mindent elfelejteni..hogy ne emlékezzek..csak a mának éljek..
de a ma felüllír mindent..
